Az raytrace nem mondható egyszerűnek, de sok esetben nagyon gazdaságos.
Az eljárás segítségével  úgy készíthetünk termékekről, házakról, stb. fénykép szerű grafikákat, hogy a tárgyat/tárgyakat a valóságban nem készítjük el.

A modellek elkészítése után meg kell határozni annak felületeinek fizikai tulajdonságait (szín, felületi érdességek, tükröződés, fényáteresztés, stb.) majd az egészet el kell helyezni az un. scenerybe (a scerey egy virtuális műterem, ami szintén 3d-s modellekből épül fel). A berendezés után elhelyezzük a szintén virtuális fényeket és a kamerát. A bevilágítás nagy odafigyelést és türelmet igényel.
Ha a próba exponálásokon túl vagyunk és minden megfelelőnek látszik az elő-renderelésnél mehet az exponálás. Az újabb raytrace algoritmusoknak köszönhetően a képek nagyon élethűek, de a számolási idő - felbontástól és a scenery bonyolultságától függően - nagyon hosszú is lehet.